2015. november 4., szerda

Kritika a kritikusokról, avagy betelt a pohár! - Sky Jensen

Hey Guys!
Egy régebbi cikkemet osztom meg veletek, találkozhattatok vele a Honest Opinionson, de most itt olvashatjátok újra.

(Elvétve trágár szavakat tartalmaz!)

Mostanában egyre többet figyelgetem a kritikákat és a különböző kritikás blogokat, és meg kell mondjam durva amit felfedeztem.

Először is marha kíváncsi lennék, néhányan miért is fognak bele egy kritikás blog elkészítésébe, mikor maguk sem tudnak egy egyszerű, értelmes mondatot leírni. Hogy jön valaki ahhoz, hogy más munkáját értékelje, mikor a sajátja értékelhetetlen? Nyilván mindenki elkezdi valahol. Ez így van rendjén, de az, hogy valaki leírja, hogy "néhány fejezetben borzasztóan sok helyesírási hiba van, javaslom javítsd ki " közben pedig az adott szöveg kritikán aluli, alapból még a szóközt sem ismeri, attól kiakadok.

Nem, nem vagyok szent, nem tudok én sem mindent, sőt rengeteget hibázok én is. Nekem is készült már rossz kritikám, én is elkezdtem valahol, de könyörgöm, mind ez tanulható. Ha arra veszed a fáradtságot, hogy leülj a gép elé és mások munkáját nagyító alá vond, a sajátoddal miért nem teszed meg ugyanezt?



A szavaknak súlya van. Nagyon sokan nem vagyunk biztosak önmagunkban, nem tudjuk jó-e amit csinálunk, tetszene-e másoknak. Fogjuk magunkat, keresünk egy oldalt ahol kritikával foglalkoznak, lehetőleg olyat, ahol gyorsan dolgoznak. Megrendeljük a kritikát, várunk, várakozunk aztán megkapjuk az üzenetet, miszerint elkészült. Izgatottan nyitjuk meg az oldalt, faljuk a betűket és a végén elkeseredve, olykor sírva írjuk le köszönetünket, majd zárjuk be az oldat, mert az elkészült kritika, számunkra bántó szavakat tartalmaz, nem segített csak abban, hogy elvegye a kedvünket az írástól egy életre.

Vannak olyanok, akik beletörődnek a látottakba, törlik az oldalt és elkullognak, miközben lehet, hogy egyébként  egy csodálatos, csiszolatlan gyémánt az aki most megfutamodott. És mind ez miért? Mert belenyúlt egy-két olyan, magát kritikusnak nevező egyénbe, akinek halvány lila gőze nincs arról, hogy hogyan is kell megírni egy kritikát úgy, hogy abból tanuljon az író és ne azt lássa, hogy a blogja egy szar, ami egyébként nem így van, de ez jön le abból a véleményből amit kapott.

Persze erre azt mondja mindenki, hogy ő volt a hülye, miért nem nézett utána a kritikaírónak, miért hallgatott rá, kérjen mástól is véleményt.
Ez így van, de hiába mond már bárki ezután jót, a tüske megmarad, ott lappang a tudatunkban -  valaki azt írta nem vagyok jó.- Ismétlem, a szavaknak súlya van, tehát kérlek, ha te is kritikával foglalkozol, gondold át mit írsz le, vedd figyelembe hogy kezdőről vagy egy olyan blogger írásáról van-e szó aki már évek óta blogol, mert ez is számít. Ne hurrogd le, közöld az első két fejezete után, hogy egy sablon történetet ír, mert nem tudhatod milyen csavart tesz bele a következő részbe, mik a tervei amitől lehet, hogy egyedibb történet kerekedik majd, mint bárkié köztünk.

Még egy fontos dolog amit sokan elfelejtenek, és én magam is alkalmazom.
Mi mind amatőr írók vagyunk. Mindannyiunknak van mit tanulni, legyen az kritikás blog, történetes vagy beauty oldal. A kritikaíró is kérhet kritikát.
Más szemében a szálkát a sajátodban a gerendát se, szól a mondás. Itt a remek alkalom, kérj egy kritikát a saját kritikádról. Tudd meg milyen szar ha valaki bunkó módjára viselkedik veled és semmibe veszi a munkádat.

Ha te is abba a csoportba tartozol aki meggondolatlanul, bántja a másikat, tudod mit? Megérdemled, hogy valaki a legapróbb hibádat is kiemelje úgy  mintha az egy javíthatatlan, megbocsájthatatlan dolog lenne.

De jobb, ha előbb utóbb mind rájöttök, mi kritika írók, nem az írók ellen, hanem mellettük vagyunk! 

Remélem ezt senki nem vette sértésnek mert nem annak szántam, inkább egy kis fejbekólintásnak ahhoz, hogy újra két lábbal a földön járjunk és vegyük már észre, hogy egyformák vagyunk, nincs jobb, nincs rosszabb nincs magasabb rendű. Mi mind ugyan azt szeretjük. Írni(...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése